Nyálmirigy daganatok

A nyálmirigy daganatok epidemiológiája

A nyálmirigy daganatok előfordulása rendkívül ritka. Az összes daganatos betegség kevesebb, mint 2%-át teszik ki, ezen belül a rosszindulatú daganatoknak mintegy 0,2-0,6%-át. Statisztikai adatok szerint Magyarországon évente 400 nyálmirigy tumort diagnosztizálnak, ebből is 80-100 rosszindulatú daganat van. Kiindulási helye szerint megkülönböztetünk kis- és nagy nyálmirigy daganatokat. A nagy nyálmirigyek tumorai közé soroljuk a parotisban, a submandibularis nyálmirigyben, illetve a sublingualis nyálmirigyben megtalálható daganatokat. A kis nyálmirigyek megtalálhatók a felső légutakban és a tápcsatorna nyálkahártyáján, így a szájüregben, epi-, meso-, hypopharynxban, a légcső és a nyelőcső nyálkahártyájában, valamint a könnymirigyekben és a conjunctivában.

A nyálmirigy daganatok legnagyobb része benignus, de több szövettani típus malignizálódhat az idő folyamán. A malignizálódási ráta exponenciálisan növekszik a tumor fennállási idejének függvényében. A malignizálódási ráta a tumorrecidíva gyakoriságának megfelelően is növekszik és a kiújult daganat malignitási foka mindig magasabb a megelőző daganatnál.

A nyálmirigy daganatok előfordulását vizsgálták a grönlandi eszkimó populációban és arra az érdekes következtetésre jutottak, hogy nőkben 9-szer, míg férfiakban 4,5-szer gyakoribbak közöttük a malignus nyálmirigy daganatok, mint az európai populáció körében. Szövettanilag az anaplasztikus carcinoma dominál náluk

Epidemiológiai analízis

Retrospektív epidemiológiai vizsgálatunk során a Statistical Package for Social Sciences (SPSS) szoftver 21.0 verziójának felhasználásával (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) vizsgáltuk a nyálmirigyben előforduló gyulladásos eltérések, benignus és malignus elváltozások gyakoriságát és megoszlását nemnek, kornak, a diagnózis évének, a lokalizációnak és a szövettani eredménynek megfelelően. Az eltérések csoportosítását kontingencia táblákban jelenítettük meg. A fenti faktorok összefüggésében bináris logisztikus regresszió analízist végeztünk a benignus és malignus daganatok előfordulásának összehasonlítására. Statisztikai vizsgálatunknál szignifikánsnak a p<0,05, ill. 1<OR vagy OR>1 értékeket tekintettük.

Adatbázisunk kódolása, amely a dolgozat grafikonjain, ábráin és táblázataiban megjelenik a következő volt:

- nem (1=nő, 2=férfi)

-dignitás (1=benignus, 2=malignus, 3=gyulladás)

-lokalizáció (1=parotis, 2=submandibularis nyálmirigy, 3=sublingualis nyálmirigy, 4=kis nyálmirigy)

-szövettani típus (1=gyulladás, 2=pleomorph adenoma, 3=Warthin-tumor, 4=onkocytoma, 5=egyéb benignus tumorok, 6=adenoid cysticus carcinoma, 7=mucoepidermoid carcinoma, 8=anaplasticus carcinoma, 9=adenocarcinoma, 10=laphámrák, 11=pleomorph carcinoma, 12=acinus sejtes carcinoma, 13=egyéb malignus daganat) alapján.

Retrospektív analízis:

Az 1101 vizsgált esetből 354 gyulladás, 552 jóindulatú és 195 rosszindulatú daganat fordult elő. Kumulatív incidenciát számoltunk a 26 év alatt előfordult elváltozásokra Baranya megye lakosságára, mivel klinikánk regionális fej-nyaksebészeti központ. Az összes elváltozásra számolt kumulatív incidenciánk 255 eset/100 000 fő, amelyből visszaszámolt éves incidencia 9,81 eset/100 000fő. A daganatos elváltozások kumulatív incidenciája 172,77 eset/100 000 fő volt kutatásunk során, amelyből számolt éves incidencia 6,62 eset/100 000 fő. Benignus elváltozásaink kumulatív incidenciája 127,67 eset/100 000 fő, ebből számolt éves incidencia 4,88 eset/100 000. A malignus daganatok kumulatív incidenciája tanulmányunk alapján 45,1 eset/100 000 fő és éves incidenciája 1,73 eset/100 000 fő.

Összes nyálmirigy elváltozás: benignus és malignus tumorok, gyulladások

   

 6 éves kortól 91 éves korig találtunk elváltozásokat (1.ábra), amelyeknek életkori százalékos eloszlását a Melléklet tartalmazza (M-I.táblázat). Az elváltozások leggyakrabban 56 éves korban jelentkeztek, míg az átlagéletkor az operáció időpontjában 52,77 év volt (III.táblázat). Az 1987-2012 vizsgált időintervallumban a legtöbb nyálmirigy operáció 2006-ban fordult elő (2.ábra), mely az összes operáció 5,4%-a volt, összesen 60 eset. Az évenkénti lebontás megtalálható a Mellékletben (M-II.táblázat).

                                                            1. ábra: Életkor szerinti megoszlás  

                                                            2.ábra: Évek szerinti megoszlás

 A nyálmirigyekben előforduló elváltozások nagyobb gyakorisággal érintették a nőket (IV.táblázat), az 1101 esetből 559 fordult elő nőkben, ami az összes eset 50, 8%-át képezi, míg 49,2% érintette a férfiakat.

A nemet és a dignitást vizsgálva a lokalizáció függvényében egyértelműen látható, hogy a legtöbb elváltozás a parotist érintette, számszerűen 753 esetben (V.táblázat). A submandibularis nyálmirigyben 278, a sublingualis nyálmirigyben 17, míg a kis nyálmirigyekben 53 elváltozást találtunk. Érdekes adat, hogy a glandula sublingualisban nem volt a mintánkban egy jóindulatú daganat sem és a malignus elváltozások közel kétszerese volt a gyulladásoknak. Az 552 jóindulatú daganatból 310 érintette a nőket, míg 242 a férfiakat, a malignus 195 daganatból 76 nőkben, míg 195 férfiakban fordult elő, míg a 354 gyulladásból 173 nőket, 181 férfiakat érintett. Habár az összes esetet figyelembe véve a nyálmirigy elváltozások gyakrabban érintik a nőket, addig a malignus nyálmirigy daganatok sokkal gyakoribbak a férfiakban (3.ábra). Sőt, a gyulladások is férfi túlsúlyt mutatnak összességében, ez az arány parotis esetén nagyon a férfiak javára tolódik el, míg a többi lokalizációban közel egyenlően oszlik meg.

                 3.ábra: Nyálmirigy daganatok nem szerinti eloszlása lokalizáció és dignitás függvényében

Nyálmirigy daganatok

A továbbiakban leszűkítettük az adatbázisunkat a csak tumoros eredetű nyálmirigy megbetegedésekre. Összesen 747 daganat fordult elő az 1101 esetből, melyből 552 benignus, 195 malignus tumor volt. Tehát az összes daganatos megbetegedés 73,9%-a benignus és 26,1%-a malignus daganat volt.

A 747 eset tükrében, a daganatos elváltozások gyakrabban érintik a nőket (VI.táblázat). A legtöbb nyálmirigy daganatos megbetegedés 42 éves korban fordult elő, bár az előfordulás átlagéletkora több, mint 10 évvel eltolódott az idősebb korosztály felé 54,19 évre. A legtöbb daganatos megbetegedés 2006-ban fordult elő, ugyanúgy, mint az összes primer nyálmirigy elváltozás esetében.

A jó- és a rosszindulatú daganatokat egyöntetűen figyelembe véve a nőkben gyakrabban fordul elő nyálmirigy daganatos megbetegedés, mintegy 51,7%-ban, ami 386 esetet jelentett a mi adatbázisunkban, míg a férfiakban 361 eset fordult elő, ami 48,3%-át teszi ki az összes daganatos megbetegedésnek (VII.táblázat).

A lokalizációt vizsgálva a nem és a dignitás függvényében látható (VIII.táblázat), hogy a legtöbb daganatos elváltozás a parotist érinti 644 esetben a 747 összes tumoros esetünkből, ami a tumorok 86,21%-a. A submandibularis nyálmirigyben 61 daganatos megbetegedés fordult elő, amely az összes daganat 8,17%-át teszi ki. Ezt követik a kis nyálmirigy daganatok 31 esettel és 4,15%-kal, végül a sublingualis nyálmirigy daganatok 11 esettel, vagyis 1,47%-kal. A jóindulatú daganatoknál női túlsúlyt látunk, az 552 jóindulatú daganatból 310 érinti a nőket, ezzel szemben a malignus daganatoknál messze a férfiak vezetnek 119 esettel az összes malignus 195 eset közül. Így a férfiakat érinti az összes malignus tumor 61,03%-a. A parotisban és a glandula submandibularisban a jóindulatú tumorok dominálnak, ezzel ellentétben a kis nyálmirigyekben és a glandula sublingualisban a malignusak, olyannyira, hogy a mi mintánkban csak malignus daganat fordult elő sublingualis lokalizációban, egy jóindulatú sem.

A benignus és malignus daganatok esetén vizsgáltuk azok nemmel, életkorral, diagnózis évével valamint a lokalizációval való összefüggését (IX.táblázat) A nem szerinti eloszlást vizsgálva a férfiaknál statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a malignus nyálmirigy daganatok előfordulása (p=0,004). A kor alapján szignifikáns, hogy idősebb emberek gyakrabban betegszenek meg, ennek p értéke 0,0001. A diagnózis évével a malignitás előfordulási aránya szignifikáns, fordított összefüggést mutatott (B= -0,041, p=0,001). Lokalizáció esetében a sublingualis és kis nyálmirigy lokalizáció esetén mutatkozott a malignus folyamatok előfordulása szignifikánsan magasabbnak a benignus folyamatokhoz képest (szignifikancia: p= 0,0001).

Az egyes szövettani típusok megoszlása

 Az egyes szövettani típusokat vizsgáltuk dignitásonként, illetve nemek szerinti eloszlásban (M-III.táblázat). A jóindulatú daganatok közül a pleomorph adenoma fordult elő a legnagyobb számban, ami a jóindulatú daganatok 52,9%-át teszi ki és az összes daganatos megbetegedés 39,09%-át jelenti. Ezt követi a Warthin-tumor a jóindulatú daganatok 41,12%-ával, ami az összes daganatos eset 30,39%-át teszi ki. Ezen kívül a jóindulatú daganatoknál még külön csoportba soroltuk az onkocytomát, ami a jóindulatú daganatok mindössze 1,09%-a és egy külön csoportba került a többi benignus tumor, melyekből csak egy-egy szerepelt mintánkban, ez a jóindulatú daganatok 4,89%-át teszi ki.

Tehát a jóindulatú daganatok az összes daganatos betegség 73, 9%-át teszik ki, mindössze 26,1%-ot hagyva a malignus daganatoknak. A két leggyakoribb daganatféleség, a pleomorph adenoma és a Warthin-tumor pedig az összes daganat 69,48%-át teszik ki.

                                           4.ábra: Malignus daganatok szövettani megoszlása

A malignus daganatokat vizsgálva (4.ábra) a legtöbb daganatot a laphám daganatok között találtuk, amelyek a malignus daganatok 32,3%-át, míg az összes daganat 8, 43%-át teszik ki. A második helyen az adenoid cysticus carcinoma következik az összes malignus daganat 16,41%-ával és az összes daganat 4,28%-ával. Ezt követi a harmadik helyen az adenocarcinoma 9,23%-kal a malignus daganatokból és 2,41%-kal az összes tumoros elváltozásból. Ezt követően a mucoepidermoid carcinoma és a pleomorph adenomából kialakult carcinoma következnek fej-fej mellett, mindegyik az összes malignus daganat 7,18%-át és az összes daganatos megbetegedés 1,87%-át kitéve. Az anaplasticus carcinoma a malignus daganatok 6,67%-át, míg az acinus sejtes carcinoma mindösszesen a malignus daganatok 4,1%-át alkotja. Külön szövettani csoportba soroltuk az egyéb malignus elváltozásokat, de ezt nem rangsoroltuk, mert fals lett volna a második helyre tenni az egyéb malignus tumorokat, ami igazából egy heterogén szövettani kategória és az összes malignus elváltozás 16,92%-át alkotják.

                                          5.ábra: Szövettani megoszlás dignitás és nem függvényében

Az egyes szövettani típusokat nem szerint vizsgálva az alábbi összefüggéseket találtuk (5.ábra): A 747 daganatos elváltozásból 386 eset, vagyis 51,67% érintette a nőket és 361 eset, vagyis 48,33% a férfiakat (VII.táblázat). Tehát az összes daganatos megbetegedés esetében női túlsúly jelentkezik. Külön vizsgálva a csak benignus elváltozásokat 310 eset, vagyis 56,16% jutott a nőkre, míg 242 eset, vagyis 43,84% a férfiakra (VIII.táblázat). Tehát a benignus elváltozások összességében gyakrabban fordulnak elő nőkben. Az egyes szövettani típusok esetében kiemelkedő ez az eltolódás a pleomorph adenomában 62,67%-kal és az onkocytomában, amelyből a mintánkban csak női megbetegedés szerepelt, így 100%-ban a nőket érintette. Ezzel ellentétben a Warthin-tumor férfi túlsúllyal rendelkezik és 52,86%-ban férfiakban fordult elő ez a megbetegedés (M-III.táblázat). A jóindulatú daganatokkal ellentétben, a malignus daganatokat vizsgálva erős férfi túlsúllyal találkozunk. 195 rosszindulatú tumorból ugyanis 119, vagyis a malignus daganatok 61,03%-a érintette a férfiakat, ezzel szemben mindössze 38,97% a nőket. Női túlsúly jelentkezik az adenoid cysticus carcinomában 65,63%-kal, az adenocarcinomában 55,56%-kal és a pleomorph adenoma talaján kialakuló pleomorph carcinomában 57,14%-kal. Nagyon szembetűnő a férfi túlsúly laphámrákban, melynek 80,95%-a a férfiakat érinti és anaplasticus carcinomában, amely 60%-ban érinti a férfiakat. A nemek szerint külön vizsgálva dignitásonként a szövettani típusokat (5.ábra) láthatjuk, hogy nőkben a jóindulatú daganatok legnagyobb részét a pleomorph adenoma adja, mégpedig 59, 03%-ban. Ezzel szemben a férfiakban a jóindulatú daganatokat a Warthin-tumor uralja 49,59%-ban. A malignus elváltozásokat vizsgálva teljesen különböző eloszlást és különböző rangsort látunk a két nemnél. Nőkben a malignus tumorok legnagyobb részét az adenoid cysticus carcinoma foglalja el, amely a nőkben előforduló malignus elváltozások 27,63%-át adja. Ezt követi második helyen a laphámrák 15,79%-kal, majd harmadik helyen az adenocarcinoma 13,16%-kal. A heterogén csoportot az előzőekben ismertetettek miatt ismét nem rangsoroltuk, bár a nőkben előforduló malignus elváltozások 14,74%-át alkotják. Ezzel szemben a férfiakban az eloszlást messze vezeti a laphámrák 42,86%-kal. Második helyen az adenoid cysticus carcinoma következik 9,24%-kal és a harmadik helyen az anaplasticus carcinoma áll 7,56%-kal. A férfiakban is jelentős hányadot alkotnak az egyéb malignus tumorok, 18,49%-ot.

                                      6.ábra: Szövettani megoszlás a dignitás és a lokalizáció függvényében

Lokalizáció szerint vizsgálva külön-külön a benignus és malignus elváltozásokat szembetűnő, hogy sublingualis lokalizációban nem volt az adatbázisunkban egyetlen egy jóindulatú daganat sem (6.ábra). A többi lokalizációban a pleomorph adenoma dominál, természetesen eltérő arányokban. Érdemes megfigyelni ezt a glandula submandibularis esetén, ahol ez az arány teljesen eltolt a többi jóindulatú elváltozás kárára, hiszen a pleomorph adenoma az esetek 91,18%-át adja ebben a lokalizációban. A malignus tumorokat vizsgálva láthatjuk, hogy minden lokalizációban a laphámrák emelkedik felül, egyedül submandibularisan veszélyezteti első helyezését az adenoid cysticus carcinoma.

                                         7.ábra: Szövettani megoszlás a nem és a lokalizáció függvényében

Nemek szerint vizsgálva a különböző lokalizációkban előforduló szövettani típusokat egyértelműen látható (7.ábra), hogy amíg a parotisban mindkét nemben és a submandibularis nyálmirigyben nőkben egyértelműen a benignus folyamatok fordulnak elő nagyobb arányban, addig a sublingualis nyálmirigyben és a kis nyálmirigyekben mindkét nemben és a férfiakban submandibularisan a malignus daganatok dominálnak. A parotisban messzemenőleg a jóindulatú daganatok vannak nagyobb számban, de gyakorlatilag az összes szövettani típus megjelenik mindkét nemben. A submandibularis nyálmirigyben már sokkal kevesebb hisztiotípust látunk, míg ez a sublingualis régióban leszűkül pár szövettani típusra. Férfiakban a sublingualis nyálmirigyben kizárólag laphámrákot és a heterogén szövettani csoportot találjuk, melyben számos basalsejtes carcinoma szerepelt, ami a sublingualis lokalizációban lévő daganatok rendkívül rosszindulatúságát feltételezi férfi nemben. Nőkben is csupán három szövettani típus jelenik meg sublingualis lokalizációban, itt is legnagyobb számban a laphámrák. Ezt követi még a mucoepidermoid és az anaplasticus carcinoma. A kis nyálmirigyekben is megjelenik több szövettani csoport, lényeges különbség, hogy amíg nőkben a pleomorph adenoma található meg legnagyobb arányban, addig a férfiakban a laphámrák.

Az alábbi összefoglaló ábrán a tényleges esetszámokat láthatjuk és nem csak a megoszlási arányokat:

 

                                8.ábra: Szövettani előfordulás a dignitás, a nem és a lokalizáció függvényében

Az egyes lokalizációkat vizsgálva a nemek és a dignitás tükrében láthatjuk (8.ábra), hogy a legtöbb elváltozás -mind malignus, mind benignus- a parotist érintette és mindkét nemben több benignus elváltozás fordult elő. Nőkben a parotisban a pleomorph adenoma, míg férfiakban a Warthin-tumor fordult elő nagyobb számban. A malignus elváltozásokból a parotisban nőkben több volt az adenoid cysticus carcinoma, míg férfiakban a laphámrák. Sublingualis lokalizációban egyik nemben sem volt jóindulatú tumoros elváltozás és mindegyik lokalizációban a férfiakban több malignus megbetegedés fordult elő, mint a nőkben. Submandibularisan, sublingualisan és a kis nyálmirigyekben férfiakban több a malignus tumor, mint a benignus, ezzel szemben nőkben csak a sublingualis és a kis nyálmirigyekre igaz ez az összefüggés, submandibularisan a nőkben több a jóindulatú daganat.

Megbeszélés

A nyálmirigyekben előforduló elváltozások ritka entitást képeznek és nagyon sokrétűek a szövettani típus sokrétűsége miatt. Nagyon kevés nemzeti és nemzetközi átfogó tanulmány született eddig a nyálmirigyekről, mindig egy-egy kis aspektusát vizsgálták. Nemzetközi szinten is ritka az olyan retrospektív analízis, amely a nyálmirigyekben előforduló gyulladásokat, benignus és malignus daganatokat hasonlította volna össze.

Munkánk során 1101 primer nyálmirigy elváltozást elemeztünk ki és hasonlítottunk össze, amelyben 354 gyulladás, 552 benignus daganat és 195 malignus daganat fordult elő. A legtöbb elváltozás a parotist érintette, ezt követi a submandibularis nyálmirigy, a kis nyálmirigyek, végül a sublingualis nyálmirigy. A daganatos megbetegedések közül 86,21% a parotist, 8,17% a submandibularis, 4,15% a kis nyálmirigyeket és 1,47% a sublingualis nyálmirigyet érintette. Ugyanezt támosztotta alá a klinikánkon végzett előző tanulmány, amely csak malignus elváltozásokat vizsgált. A parotisban és a submandibularis nyálmirigyben a jóindulatú daganatok vannak túlsúlyban, míg a sublingualis és a kis nyálmirigyekben a malignus daganatok dominálnak. A sublingualis lokalizációban kifejezetten agresszív szövettani típusokkal találkozunk és saját klinikai mintánkban jóindulatú daganatot nem is találtunk ebben a lokalizációban. A nemi eloszlást vizsgálva azt találtuk, hogy a nőkben összességében gyakoribbak a nyálmirigy megbetegedések, de ezzel szemben a férfiakban sokkal gyakoribbak a malignus daganatok, őket érinti a rosszindulatú nyálmirigy tumorok 61,03%-a. A jóindulatú daganatok több mint 90%-át a pleomorph adenoma és a Warthin-tumor tette ki, ez az összes daganat 69,48%-át jelenti. A benignus daganatok az összes daganat 73,9%-át tette ki tanulmányunkban, ennek megfelelően a malignus daganatokra 26,1% esett. Egy hasonlóan nagy esetszámú bangkoki tanulmányban 68,8% volt a benignus és 31,1% a malignus daganatok százalékos eloszlása. Egy kisebb esetszámú dél-afrikai tanulmány viszont 72,5% benignus daganatot talált a 201 vizsgált esetéből, amely igencsak megközelíti a mi eredményeinket.  A pleomorph adenoma nőkben volt gyakoribb, 62,67%-kal, míg az onkocytoma 100%-ban a nőket érintette. A Warthin-tumor férfi túlsúllyal jelentkező szövettani entitás, 52,86%-ban férfiakban fordult elő.

A malignus daganatok kumulatív incidenciájából visszaszámolt éves incidenciája az adatbázisunk alapján 1,73 eset/100 000 fő, míg ezzel szemben nemzetközi viszonylatban az éves incidencia csupán 0,4-1,2 eset közötti eloszlást mutat 100 000 főre. Kutatásunk során a leggyakoribb malignus daganat a laphámrák volt a malignus daganatok 32,3%-ával, ezt követte az adenoid cysticus carcinoma 16,41%-kal, majd az adenocarcinoma 9,23%-kal. Csak a negyedik helyre szorult a több nemzetközi tanulmány által is az első helyre sorolt mucoepidermoid carcinoma. Az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában, Nigériában, Brazíliában, Mexikóban és Iránban a kutatások a mucoepidermoid carcinoma abszolút túlsúlyát bizonyították az összes többi malignus szövettani típussal szemben. A nálunk második helyre került adenoid cysticus carcinoma az első helyen állt egy marokkói, egy svédországi átfogó tanulmány, egy finn-izraeli közös nagy átfogó tanulmány és a klinikánkon korábban végzett tanulmány szerint. Nőkben a rangsort az első helyen vezeti az adenoid cysticus carcinoma 27,63%-kal, a második helyen áll a laphámrák 15,79%-kal, majd ezt követi az adenocarcinoma 13,16%-kal. Férfiakban ezzel szemben az első helyen a laphámrák szerepel 42,86%-kal, ezt követi az adenoid cysticus carcinoma 9,24%-kal, majd a harmadik helyen az anaplasticus carcinoma 7,56%-kal. Férfiakban sokkal gyakoribb a laphám carcinoma,- ez a szövettani entitás 80,95%-ban a férfiakat érintette-, és az anaplasticus carcinoma, amely 60%-ban fordult elő férfiakban. Nőkben gyakrabban fordul elő adenoid cysticus carcinoma, amely 65,63%-ban érintette a nőket tanulmányunkban, pleomorph carcinoma, amely 57,14%-ban fordult elő nőkben és adenocarcinoma 55,65%-ban.  A malignus nyálmirigy daganatok benignus daganatokhoz viszonyított előfordulási aránya fordítottan arányos volt a diagnózis évével. Ez az összefüggés statisztikailag is szignifikánsnak mutatkozott. Ennek hátterében valószínűleg az a jelenség állhat hogy az évek előrehaladtával egyre több operáció történt,  -ami a fejlődő diagnosztikai eszközök eredménye lehet-, melyekben a benignus elváltozások kerültek többségbe.

Mivel nagyon sok szövettani típusa van a nyálmirigyeknek és ezek a hisztiotípusok különböző eloszlást mutatnak mind nemben, mind lokalizációban, etiológiai tényezőiket érdemes külön vizsgálni. Az adenoid cysticus carcinomában, a pleomorph adenomában, illetve az ennek talaján kialakuló pleomorph carcinomában valószínűsíthető a női nemi hormonok szerepe. Az adenoid cysticus carcinomában ki is mutattak HER2, EGFR receptor overexpressziót, illetve ösztrogén és progeszteron receptorokat, ugyanúgy, mint pleomorph adenomában. Érdekesség, hogy mucoepidermoid carcinomában is feltételezik a női nemi hormon függőséget, ezzel szemben a mi mintánkban ez a daganatféleség gyakoribb volt férfiakban. Ezzel szemben a laphámrák messzemenőleg férfiakban volt gyakoribb és sokkal nagyobb arányban fordult elő ez a szövettani típus mintánkban, mint más nemzetközi tanulmányokban. Érdemes ezt összevetni a fej-nyaki daganatok jelenleg növekvő számával. Valószínűleg ennek hátterében is dohányzás, tömény alkoholfogyasztás állhat, illetve felvetődik a HPV kóroki szerepe is.

 

.